Végleg összetört az amerikai függetlenségi álom?

| forrás:
TF-információ
| olvasási idő: kb. 2 perc

A 2014 közepe óta csökkenő olajárak sok áldozatot követeltek az olajiparban: munkahelyek szűntek meg, fúrótornyok zártak be, kutatási projekteknek vetettek véget. A változások egyik szenvedő alanya az Egyesült Államok volt, amely a palaolaj és gáz forradalma miatt abban reménykedett, hogy 2020-ra elérheti a teljes energiafüggetlenséget - mutat rá elemzésében a cnbc.com.

Importra szorulnak

A globális olajpiacon drámai változás ment végbe 2010 körül, amikor felsejlett a palaolaj térhódítása. A felfokozott várakozások mára sokkal közelebb vannak az álomhoz, mint a valósághoz.

„Nem tudom, hogy eljutunk-e valaha arra a pontra, hogy ne szoruljunk rá a nyersolaj importjára” – vélekedik Suzanne Minter, a Platt Analytics olaj-és gázipari elemzője. „Csak meg kell nézni a nyersolaj minőségét. Ugyan importra kényszerülünk, de azt még mindig a saját finomítóinkban dolgozzuk fel, és keverjük a saját olajunkkal.”

Egyre lejjebb

Az olaj árának csökkenése 2014 közepén indult, egyik oka a globális piaci túlkínálat volt. Ezt részben az Egyesült Államok okozta a palaolaj-kitermeléssel, hiszen kevesebb importra szorult, és az OPEC-tagállamok arra kényszerültek, hogy csökkentsék kitermelésüket. Az árfolyam esésének másik okát a kereslet csökkenésében látták az elemzők, főleg a kínai lassulás miatt.

Az olajár 2014 júniusában 114 dolláros szintről indult el lefelé, míg 2016 elején elérte a 26 dolláros mélypontot. Azóta képes volt a korrekcióra, a Brent típusú olaj hordójáért 45,11 dollárt adtak tegnap, míg a WTI esetében 44,16 dolláron folyt a kereskedés.

Az olajár csökkenése előtt egyes elemzők előrejelzése szerint a palagáz és -olaj lehetővé tette volna, hogy az Egyesült Államok 2020-ra elérje az energiafüggetlenséget. Nos, mára úgy tűnik, mindez vágyálom maradt. Ezt bizonyítja, hogy februárban az olajkitermelés 9,3 millió hordó volt naponta, a nettó import a 7,3 millió hordót érte el ugyanebben a hónapban. (Azóta a kitermelés 9 millió hordó alá esett.)

Rugalmas palaolaj?

Annak ellenére, hogy 2014 végén az OPEC a termelés fenntartásáról döntött az új, palaolajos szereplőkkel szemben, valójában ez már nem is volt újdonság.  Az iparág már évtizedek óta működött az országban, csak a 2000-es évektől felfutóban volt a kormányzat palaolaj fejlesztési programjának köszönhetően. A csökkenő olajárak azonban oda vezettek, hogy az amerikai cégeknek már a nullszaldó elérése is gondot jelent.

A Baker Hughes adatai szerint a múlt héten 451 fúrótoronyban volt munka, egy év alatt 479 kutat zártak be. Jól mutatja a gyors, drasztikus csökkenést, hogy 2011-ben még körülbelül 2000 olajkúton folyt kitermelés az Egyesült Államokban.

Minter szerint az OPEC alábecsülte a palaolaj-kitermelők rugalmasságát. „Bebizonyították, hogy sokkal rugalmasabbak, mint korábban gondolták – fejtette ki Minter. Az emberek feltételezték, hogy egy kút 12-24 hónapig működhet, aztán jön a csökkenés és bezárás. Hiába csökkentek azonban az olajárak, az amerikai kitermelők nem zártak be, folytatták a kitermelést, és ez volt az, amire senki nem számított.”

Vége a tilalomnak

2015 végén a kongresszus feloldotta az olajra kivetett exporttilalmat részben azért, hogy segítse a palaolaj-kitermelőket. Az Egyesült Államok még 1975-ben vezetett be exporttilalmat az olajra, így az embargót 40 évig volt érvényben.

A kitermelők ezzel kereskedelmi lehetőséghez jutnak. „Az exporttilalom feloldása egyenlőbb feltételeket teremt a piacokon, így az már nem egy egyirányú utca.”

Az olajár az elmúlt időszakban lassú emelkedésnek indult, elemzők szerint a kereslet és a kínálat egyensúlyba kerülhet végre. Minter szerint a következő 3-5 évben az olaj hordónkénti ára elérheti a 70 dolláros szintet.

„Mindez lehetőséget ad majd az amerikai kitermelőknek. De a magasabb árra mindenképpen szükség lesz a termelés fenntartásához és a kutak újranyitásához.”