314 forint az euró

| szerző: | olvasási idő: kb. 2 perc

És megint lélegzetvisszafojtva figyelhettük, mi, devizahitelesek a forint pár héttel ezelőtti, napokig tartó gyengeségét. Ami persze továbbra is tart.

Természetesen mindenki felszólalt, értékelt, elemzett, „nyugtatott”, miközben sok másik devizahiteles sorstársammal egyetemben azon imádkoztunk, hogy mire a bank elszámol velünk a részletekkel, na, akkorra igen jól jönne, ha lenyugodna végre a forint.

Sokféle konstrukció létezett annak idején jelzálog alapú hitel igénylésére. Mi 2008 nyarán, az utolsó pillanatban igényeltünk devizahitelt – később mindenfajta devizahitelezést leállítottak – és ugyanazokkal a feltételekkel vágtunk bele, mint a többi, hasonló cipőben járó társunk. Kár lenne túlértékelni azzal kapcsolatos tudásunkat, hogy melyik devizában sikerült végül eladósodnunk, mindenesetre mi az euró alapú hitel mellett döntöttünk. Nem elemzem, hogy milyen szempontok alapján választottunk, ma már úgyis mindegy lenne minden adósnak, aki másik devizát választott.

Lakást vásároltunk, önrésszel rendelkeztünk. Nem kevés hitelt nyújtott a bank, de úgy számoltunk, hogy a lakásbérlet ára pont annyi, mint amekkora havi törlesztő részletet kell majd visszafizetnünk. Több tíz évre adósodtunk el, a konstrukciónk szerint már a kezdetektől törlesztjük a tőkét és a kamatot is.

2008 nyarán már kicsit megnyugodni látszott a forint az euróval szemben, nagyjából 280 forint környékén tartózkodott ekkor. 2010-től kicsit hektikusabb mozgásra váltott, mi is hevesen figyelni kezdtük az árfolyam változását. Amennyire emlékszem, a pár héttel ezelőttivel egyetemben, talán háromszor kellett izgulnunk azon, hogy vajon hónap elején hol fog tartani az árfolyam, de összességében azt kell, hogy mondjuk, még a legrosszabb időkben sem haladta meg a havi törlesztő részletünk 10 százalékkal a legjobb hónapokat.

Egy svájci frank hiteles persze ezt nem mondhatja el, és biztosan apróságokon múlik, ki milyen devizában adósodik végül el, de talán kicsit igazságtalan dolog a bankokat tenni felelőssé mindezért. Természetesen nem kell minden állampolgárnak pénzügyi ismeretekkel rendelkeznie, de a svájci frank árfolyamkockázatára mindenhol felhívták a figyelmet. Persze lehet, hogy mi voltunk nagyon szerencsések, de akárhány bankba mentünk, minket mindenhol figyelmeztettek. Lehet, hogy most egyedül maradok azzal a gondolatommal, hogy a saját pénzügyi döntését az ember maga hozza meg, még ha belerángatják valami rossz befektetésbe, rossz döntésbe, a felelősség akkor is őt terheli.

Így hát, azokon a hónap elejei napokon, amikor nekünk is van min izgulnunk, egyszer sem jut eszünkbe a bankot szidni. Mindannyiszor úgy gondoljuk, hogy a kialakult helyzetről mi magunk tehetünk, a felelősség csakis minket terhel.  Akkor kockáztattunk hatalmasat, amikor egy hosszú távú befektetés mellett döntöttünk, hiszen nem tudhattuk, hogy 5 év múlva a gazdaság vajon jobban fog e teljesíteni, nekünk lesz-e munkánk, csatlakozunk-e az euró övezethez, és még sorolhatnám. Ha pedig nem láttunk a jövőbe, akkor ezek a lehetőségek, amik most bekövetkeztek, bizony benne voltak a pakliban.

Mi ezekkel a kockázatokkal vállaltuk be azt a mámorító érzést, hogy végre mi is lakástulajdonosokká válhatunk. A bank csak egy jó lehetőséget kínált, jó feltételek mellett, az álmaink megvalósításához. Azt pedig, hogy ma ez lesz, senki sem tudhatta előre. Lehetne jobb is, akkor mi, devizahitelesek lennénk a szerencsések.

Ezt olvasta már?

Jól teljesített a Commerzbank »