Beragadt diplomás vagyok

| szerző: | olvasási idő: kb. 2 perc

Idén januárban állt elő a kormány azzal a rám nézve szuper ötletével, hogy 3 milliárd forinttal hajlandó lenne támogatni azoknak a diákoknak a nyelvtanulását, akik a nyelvvizsga hiánya miatt idáig nem vehették át diplomájukat.

9 éves korom óta intenzíven tanultam angolul. Még magán tanárhoz is beírattak a szüleim.

Legjobban az általános iskola befejezése után ment a nyelv, azóta is bánom, hogy akkor nem voltam kitartóbb és próbáltam meg többször a nyelvvizsgát. Gimnáziumi éveim alatt az éppen orosztanárból angol tanárrá átképzett nyelvtanárok próbálták velünk elsajátíttatni az angol nyelvet, természetesen teljesen sikertelenül.

Az egyetemen végig úgy gondoltam, ráérek még, csak egy kicsit kell majd nekifeszülni, és simán megcsinálom. Hát nem így lett. Az ötödév végén sok másik évfolyamtársam társaságában, természetesen elkésve, vártuk a csodát, hogy akkor most mi lesz, mihez kezdjünk. 5 év abszolválásával befejeztem az egyetemet államvizsga nélkül.

Majd 3 év múlva új rendelet jött, miszerint nem probléma a nyelvvizsga hiánya, nyugodtan megcsinálhatjuk az államvizsgát, ami akkoriban (lehet, hogy most is így van) bölcsészszakon a szakdolgozat megvédésével járt. Sikerült, bár ekkor már családom volt, 1 éves kislányom, aki mellett még távolabbinak tűnt a nyelvvizsga letétele. A legviccesebb a történetben, hogy a szakdolgozatom megvédésére 2 ezer forinttal kellett, hogy menjek, azt mondták adjam le a diplomám bőr köttetése miatt. Megcsinálták, kiállították, ami gondolom valahol az egyetem raktárában hever, és majd ha megcsinálom a nyelvvizsgát, átvehetem.

11 év telt el azóta, hogy tudom, valahol van egy diploma, ami az enyém. Persze érdekes, hogy a 11 év leforgása alatt, idáig egyszer volt szükségem igazolásra az egyetemtől, hogy nem középfokú, hanem 5 év egyetemi végzettséggel rendelkezem.

Az apukám mindig célokat tűzött ki elénk a bátyámmal, hogy fiam akkor majd ezt és ezt kell, ekkorra teljesítened. Közel negyven évesen a középfokú nyelvvizsga idáig nem sikerült. Teljesen meglepődtem, hogy mennyien vagyunk hasonló cipőben, bár őszintén mondva, mire kijöttem az egyetemről már többé egyáltalán nem érdekelt a tanulás. Annyi új élmény ért, hipp-hopp család, jó esetben belátó munkahely-amelyik megvárja a diplomát. Az egyetem befejeztével már csak egyetlen vizsga volt az életben, amit önszántamból megcsináltam, de ezen kívül a nyelvvizsgán kívül, érzem, soha többé nem szeretnék tanulni.

Engem az eddigi életemen végigkísért az az érzés, hogy valami befejezetlenül maradt, így hát a lányom taníttatását már nem bíztam a véletlenre, egy kéttannyelvű iskolába írattam. Nem nagyon hiszek a család-munkahely melletti tanulásban, biztos sok mindenkinek van energiája akkor is tanulni még, nálam ez kizárt. Látva, hogy mennyien maradtak velem hasonló helyzetben, tényleg csak javasolni tudom a diák évek alatti nyelvtanulást. Úgy legalább egyszerre lehet mindent letudni.

Most mindenesetre nagyon várom a jelentkezést, ami úgy néz ki, március elejéről a végére tolódik. Remélem, hogy esélyes leszek a támogatásra, mert ez az államilag finanszírozott, engedélyezett nyelvtanulás nekem nagyon jól jönne.