Így értékesítsünk sikeresen ingatlant

| olvasási idő: kb. 2 perc

2010-ben örököltem egy házat, egy kis, alföldi faluban. Fél évvel később meg is született a hagyatéki végzés, ami alapján akkortól kezdve a tulajdonomat képezte egy 5 millió forint értékű ingatlan. Nagy volt az örömöm égből pottyant örökségem kapcsán, és mivel semmi kötődésem sincs a helyhez, azonnal árulni is kezdtem.

Első fellángolásra 6 és fél millió forintban állapítottam meg újdonsült vidéki ingatlanom értékét, amely áron azonnal el is kezdtem hirdetni a helyi újságban. Láttam ugyan a mosolygó tekinteteket, de nem foglalkoztam vele, mondván az értékbecslő sem állapított meg alacsony árat, költségekkel számolva, ugyanazt az összeget kapnám érte.

Igen, a költségek kapcsán megemlíteném, hogy nem egyenes ági rokontól örököltem, így az 5 millióra értékelt házam után, közel négyszázezer forint illeték megfizetésére kötelezett az állam, plusz még a hagyaték általi közjegyzői díj és egyéb költségek – közel százezer forint - megfizetésére is. Príma, de még így is bőven megkaphatom az értékelt árat érte – gondoltam. Természetesen hamar röhej tárgyává váltam kis falumban, ahol pár millióval alacsonyabbra levitt áramra már sorra jelentkeztek is a vevők.

3 és fél milliónál tartottam, amire olyan nagyon „komoly” érdeklődő jött, aki még ki is festette a házacskámat. Fél év várakozás után, hiteligénylését elutasította a bank, így hát visszalépett a vásárlástól. Ezután még hárman jöttek. Az egyik a kertet tette rendbe, a másik a falakat glettelte, de mindegyikőjükkel komoly fizetési problémák voltak. Kezdett úgy tűnni, mintha itt mindenki pénz nélkül akarna házat vásárolni.

Már három éve árultam, lassan az ár is kezdett mindegy lenni, annyira besokalltam. A szomszédnak nem minden vevő felelt meg, így próbálta őket elüldözni, sikerrel. Maradt egy, aki a szomszéd által beadott fals szöveget nem vette be, miszerint a ház alatt kút volt, és emiatt reped az oldala. De könyörgöm, ekkor már 2 millió forintnál tartottam, amiből képtelenség egy szakadt, de összkomfortos, gázfűtéses házat felépíteni, a 900 nm-es kertjéről nem is beszélve.

Ja, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy az értékbecslő által megállapított 5 milliós értékről hamar kiderült, hogy úgy született, hogy a becsüs ki sem ment a házhoz. Szuper. Felhívtam a közjegyzőt, akitől megérdeklődtem, hogy mit tegyek abban az esetben, ha a becsült ár töredékéért sem tudom eladni az ingatlanomat. Közölte, nincs mit tenni, nem lehet megfellebbezni a döntést.

Közben vevőm tényleg nagyon komolyan elszánta magát, csak hát pénze nem volt. Milyen furcsa. Fél év várakozás után képes volt foglalót fizetni, amivel együtt az adásvételt is gyorsan megkötöttük, fél évvel későbbi fizetésteljesítéssel. És éljen, elérkezett a nagy nap, lebonyolítottuk a fizetést, átadtam a kulcsokat, és a végére közel 1 millió forint ütötte a markomat.

Mindez a procedúra 4 évig tartott, számtalan felesleges 300 kilométerrel megspékelve, elkeseredettséggel, hogy a nagy, fennkölt álmok milyen gyorsan szertefoszlanak. Persze azzal vigasztalom magam, hogy ez a milliócska tényleg az égből pottyant, így hát egyelőre csak gyarapítottam a megtakarításomat általa.

 

 

Ezt olvasta már?

Felhúzza a vidéki ingatlanárakat a CSOK »