Megreformáltuk az egészségügyet

| szerző: | olvasási idő: kb. 2 perc

2011-ben - már egy évvel Orbánék kormányra kerülése után - rendszeres kórházlátogatóvá váltam. Eleinte még 3 havonta 1 hétre kellett befeküdnöm, később szerencsére már csak félévente.

A háromhavonta ott töltött időm, többször is a fűtésszezon idejére esett, ami mondhatom nehezen elviselhető a kórházakban. Persze tudom, a kánikula még borzasztóbb lehet. Értem, hogy az egész fűtésrendszer elavult, és hogy az egészségügynek nincs pénze a csövek lecserélésére, a fűtésrendszer korszerűsítésére, de ma már minden ember odafigyel a gázfogyasztásra, mivel marha drága.

Az ott töltött egy hetem alatt egyfolytában nyitott ablak mellett tartózkodtunk, folyamatosan fűtöttük az utcát, máskülönben elviselhetetlenné vált volna a 30 fok, ami a szobában tombolt. Az első éjszaka pár betegtársunkra való tekintettel, meg hát a kinti -5 fok miatt, becsuktuk az ablakot éjszakára. Másnap reggel alig tudtam kikászálódni az ágyból, pedig mondhatni elég fitt szoktam lenni. Az orrom bedugulva, úgy éreztem magam, mintha egy vonat robogott volna keresztül rajtam.

Természetesen nem voltam egyedül, a többi betegtársam is egyből „betegnek” érezte magát. Azért tényleg érthetetlen ez az elképesztő pénzpazarlás. És közben létezik egy spórolásos módszer is. Mikor elkezdtem kórházba járni, a WC, a fürdő, a szobai mosdó, mind fel volt szerelve szappannal, WC papírral. Majd hirtelen minden eltűnt, előre tájékoztattak, hogy minden felszerelést vigyek magammal.

Egy későbbi érkezésemkor pedig, az ebéd elfogyasztásához nem kaptam evőeszközt. Mikor szerényen kértem egy kanalat, az a válasz fogadott, hogy már nem jár evőeszköz az ételhez, erről is minden betegnek magának kell gondoskodnia. Nem értem. Lehet, hogy lopják a kanalakat? Mindenesetre gyors látogatást tettem a közelben lévő bevásárlóközpontba, hogy a szükséges kellékeket beszerezzem magamnak.

Gondolom ezt még meg kéne értenem, és próbálom is, viszont az utca fűtése, a 30 fokos szobai hőmérséklet miatt, nem fér a fejembe. Szerintem egy ekkora intézmény fűtése hatalmas kiadást jelent, talán még az is elképzelhető lenne, hogy egy szezon alatt behozhatná egy szerény, egyszerű korszerűsítés a pocsékba ment kiadás árát. Nem tudom.

Tegnap kórházba vittem a 88 éves nagypapámat, aki megkérdezte tőlem, hogy vajon pizsamát kell e majd behoznia, mert amikor 30 éve kórházban volt, akkor még azt is kapott. Valahol persze szerencse, hogy ennyi idősen nem ismeri a kórházi viszonyokat, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy az egészségügy reformja ezt jelentette volna?  És akkor a borítékok zsebbe dugdosásáról még nem is beszéltem.

Én az a generáció vagyok, aki egy ilyen állami ellátás mellett nem ad pénzt az orvosnak, mondván a betegségem miatt ezek a kezelések amúgy is járnak nekem. Az idősebbek viszont nem így látják, ők serényen tömögetik az orvosok zsebeit, sokszor úgy, hogy utána sem járnak annak, hogy egy magán kórházi ellátás vajon ténylegesen többe kerülne-e, mint amennyi pénzt az orvosára költ.

Jó, biztosan lényegesen többe. Most már csak azt nem látom, hogy a reform hol valósult meg? Az ellátás melyik területén?

Ezt olvasta már?

Hamarosan elérhető a virtuális egészségügyi ellátás »