A 330 forintos euró nem tűnik a világvégének, főleg akkor nem, ha figyelembe vesszük azt a tényt is, miszerint a forint az euróval szemben az elmúlt évek átlagában is 310 forint körül tartózkodott. 310-330 forint között mindössze 20 forint a különbség, ráadásul ez még százalékos elmozdulásként sem kimagasló, valószínűleg azért tűnik annak, mert a volatilitás lényegesen alacsonyabb volt az elmúlt időszakban.
Károgás
Mint minden változó helyzetben, nálunk is megjelentek a “varjak”. Kiabálnak borzalmasan drága nyaralást (ha valaki 310000 forintból tervezett külhoni pihenést, annak most 20000 forinttal többet kell rászánnia, 330000 forintot), kiabálnak a forint árfolyamának végzetes problémáiról, kiabálják a “törökösödést” és megannyi egyéb, hasztalan, oktalan, káros károgást, ami mindent támogat, csak a realitás érvényesülését nem.
A realitás
A realitás pedig az, hogy talán sosem volt az ország sérülékenysége ilyen alacsony, sosem voltunk képesek ilyen alacsonyan az adósságunkat finanszírozni, sosem volt elsődleges célok között az államadósság leépítés, a zéró munkanélküliség, az infláció féken tartásának jegybanki törekvése, legalábbis a megfontoltság, fegyelmezettség és egy megújult eszköztár bevetésének alapjain.
Jegybanki siker
Bárki károghat tehát bármit, az MNB céljai, tervei, törekvései és leginkább az elmúlt években jellemzői tettei, rendkívül sikeresnek bizonyultak, ezt külföldről is elismerik. Nehéz így indokolt érvrendszerrel támadni a sikeres jegybanki intézkedéseket és azt feltételezni, hogy a jelenben a sikernek vége és az MNB nem tudja miként kezelje a változó helyzetet, vagy ami még rosszabb, hogy olyan intézkedések meghozatalát tervezi és foganosítja a közeljövőben, ami helytelen reakciós válasz a forint gyengülésének útján.
Félelem
Sokszor előfordult a történelemben, hogy egy gazdaságpolitika helytelensége, akár vége a nemzeti valuta árfolyamának drasztikus gyengülésébe torkollott, láttunk ilyet a dél-amerikai országokban, de az orosz rubel és a török líra is hasonló képet festett az elmúlt években. Erről egyelőre nincs miért beszélni. Marad a spekulációs támadás lehetősége. Egy aprónak mondható gazdaságot (magyarországi GDP: 124 Mrd USD, amerikai GDP: 18624 Mrd USD, német GDP: 3467 Mrd USD), mint a hazánké, lényegesen egyszerűbb spekulatívan támadni, mint egy többszörös erővel és teljesítménnyel rendelkezőt, de azt is be kell látni, hogy a méretből következik a spekuláció feltételezett és tervezett eredménye is, ami a méret okán jóval alacsonyabb lehet, mint egy nagyobb méretű piac és termékeinek volumene. Miközben a siker limitált, addig a hangerő talán még hangosabb, mint egy nagyobb piac sok szereplős spekulatív útvesztőjében, látványosabb is, mert koncentráltabb és könnyebben felfedhető. Ezért a valószínűsége is alacsony, hogy megtámadtak bennünket, miközben a fundamentumok nem támogatják kellőképpen a támadást.
Mikor lehet baj?
Baj bármikor lehet, de a pánikot érdemes lenne elkerülni. Ezért az MNB nem véletlenül hűti tényleges beavatkozás nélküli, szóbeli útmutatásokkal a piacot. Amennyiben a folyamat újabb szintekre lép, akkor valószínűleg apróbb, de jelentéktelenebb lépések következhetnek, mint jegybanki intézkedések. Pont olyan mértékben, ami mutatja, hogy az MNB kézben tartja a történések orvoslását, de valójában nem mozdítja el a középtávú céljai irányából. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mindeközben telik az idő és a jegybank is jól tudja, hogy 2019-2020 magasságában, már az irányváltás valószínűsíthető, amit jól megfontolva, már a jelenben megkísérelhet apróbb lépésekkel felépítve átvezetni, a céldátum pedig, mondjuk a kamatemelés eljövetelére attól még maradhat a tervezett jövő.
Miért kell tényleg félni a pániktól?
A pánik sokrétű lehet és habár alapvető jellemzője, hogy nem tart túl sokáig, okozhat olyan következményeket, ami hosszútávon más irányba terelhet egy országot, annak gazdasági és politikai összefüggéseiben. A pánikot megelőző időszakra az a jellemző, hogy az “okos tőke” (smart money) mozgása az irányadó, az “okos tőke” készül egy pánikká alakuló helyzetre, pozicionálja magát egyre látványosabban, de ügyelve arra, hogy a végső döfést ne “ő” kövesse el. Ki akkor, aki igazán pánikká formálhatja a történéseket? Nyers erejével ez a lakosság! A folyamat, ami abba az irányba mutat, hogy a lakosság elkezdi elveszíteni hitét a nemzeti valutában és először a megtakarításain vásárol egyre nagyobb mennyiségben külföldi valutát, majd a tartós fogyasztási eszközeit értékesíti vagy/és ezek tervezett vásárlását késlelteti, halasztja el a külföldi valuta vásárlásával. Következő lépésként a valutát már készpénz formájában tartja a bizalom megingása miatt, később távoztatja az országból. Természetesen messze nem tartunk itt, de gondolkodni, tervezni éppen a folyamatok gyorsulása miatt kötelező, de ezt az MNB valószínűleg mindenkinél jobban tudja és teszi is ezt a jelen körülmények között fokozottabban, mint valaha.
Hány forintál következik az igazi probléma?
Ezt lehetetlen megítélni. Függ ez a folyamat gyorsulásától, a negatív folyamat tartósságától, a károgás hangosságától, a spekulatív erők koncentráltságártól és valós erejétől és természetesen óriási mértékben a jegybanki intézkedésektől, beavatkozásoktól. Amit most látunk, hogy a piac 340-350 forintos eurónál számítja azt a határt, ahol a jegybanknak tettekkel is meg kell érkeznie a piacra ahhoz, hogy ne kezdődjön el a tényleges pánikhoz vezető út.
Mikor változnak a fundamentumok is?
Először is a gazdaság, annak minden elemével egy ciklikus pályán mozog és erősen feltételezhető, hogy a klasszikus közgazdaságtan tanításai nem vezetnek biztosan számítható eredményre a folyamatok értékelésénél, sőt az is bizonyos, hogy a jelen történéseinek biztos hatásai itthon és külföldön is csak évtizedes időintervallumon kiértékelhetők, ezt mutatja a pénzügyi válság (2008-2009) bekövetkezésének, orvoslásának és következményeinek összessége, ami erősen megosztja a szakembereket és a tényleges értékelést a jövőbe tolja, nem is feltétlenül a közeljövőbe. A fundamentumok tehát folyamatosan változnak és az is biztosan kijelenthető, hogy a nagy, világot átívelő háborúk hiánya, a válságok ismétlődésének korszakát eredményezik. Az örök jólét, növekedés és biztos alapokon nyugvó gazdaságok elmélete hibás gondolkodást és feltételrendszert vetít. Válságok voltak, vannak és lesznek is, ezért arra készülni, hogy semmitől nem kell félni, nagyon nagy hiba lenne. A kérdés inkább a jelenlegi magyar helyzetben a globális és lokális helyzet megkülönböztetése. A jelenben és a pénz- és tőkepiacok általi 1-1,5 éves előremutató alapokkal sem látszik lokális probléma. A globális változás már nehezebb kérdés. Éppen a növekvő kockázatok globális megjelenése lehet az oka (amennyiben van ilyen), hogy a spekulatív támadás színterévé válhatunk, mint egy apróbb, gyengébb piac, egy gyengébb, sérülékenyebb területként a globális gazdasági folyamatok negatív irányba fordulásakor. Elképzelhető, hogy ennek a spekulációnak a felvezetése történik, az igazi támadás majd a jövőben érkezik. Ebben az esetben is foglalkozni kell a stabilitás totális megőrzésével és megtalálni a módját, hogy a támadásban szereplők elforduljanak spekulációs tervüktől. Minél később történik ez meg, annál több pénz kerül a rendszerbe, ami hátráltatja majd a tervtől való elállást. Az idő telik. A forint árfolyamában is lényegtelen kérédés, hogy pár napig, akár néhány hónapig mennyin áll a jegyzés. A tartós gyengélkedés már más kérdés. Az árfolyam ugyanis az import áruknál jelenti majd az első inflációs tényezőt, miután az import áruk ára emelkedik a gyengébb forint miatt. A hozamok gyorsabb emelkedése szűkíti majd a forintkínálatot, lassítja oktalanul a gazdaságot és nehezíti, gyengíti a beruházási hajlandóságot. Ezek csak a kezdeti fundamentum változások és még egyszer hangsúlyozva, nem azonnal jelentkeznek, ehhez idő kell.
Mit látunk összegezve?
Erős gazdaságot, hiteles és sikeres jegybanki szereplést, látszólag oktalanul gyengülő forintot, veszélyességet mutató spekulatív törekvéseket. Tragédia nincs, a piaci szereplők a kivárást választották, a jegybank mutatta, hogy jelen van és a beavatkozási eszköztár jelentős mértékű. Aggódni akkor lesz ok, ha a forint hónapokon keresztül tovább gyengül, vagy hirtelen lejtmenetre kapcsol és senki nem áll az útjába. A trendek azt mutatják, hogy félni még nincs mitől, de nem is szabad figyelmen kívül hagyni a történéseket. A jegybanknak, mint jó csendőrnek őriznie kell a rendet!
