A zenekar és a közgazdaságtan

| szerző: | olvasási idő: kb. 3 perc

A „ki lenne a legalkalmasabb a FED következő elnökének” témájú viták messze többről szólnak, mint egy jelölt elméletileg alátámasztott alkalmasságáról, személyiségét és egyéni karakterét is érintik. Így is kell lennie. A gazdaság sajátosságainak jellege és az a képesség, hogy azokat megértsük, akik azt a feladatot állítják a FED eljövendő elnöke elé, hogy a kérdéseket inkább tehetségére és bölcsességére támaszkodva, mint a közgazdaságtudományban bízva oldja meg.

Ha egy műhold pályára állításáról van szó, az emberiség elegendő tudományos ismerettel rendelkezik ahhoz, hogy elméletileg garantálja a feladat megfelelő megvalósítását. A következmények bizonytalanságával összehasonlítva a pénzpolitikai lépések sokkal kockázatosabbak.

Az a tény, hogy a közgazdaságtudomány tételei nem segítettek számunkra az előrejelzések javításában, arra utal, hogy még mindig messze van a tudománytól, ha egyáltalán valaha is az lesz. Téves elképzelések is élnek. A hallgató, aki a közgazdaságtudomány bachelor szintjével kapja oklevelét, messze nem láthatja úgy a való világ gazdasági folyamatait, mint a kémikus vagy a fizikus.

A hetvenes években az a kérdés, hogyan váljon a közgazdaságtan tudománnyá, jobbára a közgazdászokra tartozott. De ugyanúgy, mint a háború, amely túl fontos ahhoz, hogy a tábornokokra bízzák, a gazdaság is túl fontossá vált ahhoz, mintsem a Nobel-díjas elmékre bízzák. Azóta az a kérdés, hogy a közgazdaságtan mennyire tudomány, megszállott kérdésévé vált az elméleti szakembereknek, beleértve a tudományos filozófusokat is.

Könnyen érthető, hogy a közgazdaságtan miként lehet tudománynak tekinteni. Matematikai számszerűsítéseket, elméleti alapvetéseket tesz, azokból tételeket vezet le, hasonlóan például a fizikához. A gazdasági következmények megközelítése – sokszámú egyedi egyén által meghatározva – arra emlékeztet, ahogy az atomelmélet magyarázza a kémiai reakciókat. Kidolgoztak parciális differenciálegyenleteket a származékos piacokra, amelyek a fizikából ismerősek. A közgazdaságtannal az a baj, hogy hiányozik belőle a legfontosabb tudományos jellemző, a folyamatok előre jelezhetősége és a pontossága. A tudományokkal elméleti szinten foglalkozók szerint nincs olyan tudományos modell, ami a közgazdaságtanra illik.

Karl Popper igénye a kétségbevonhatóságról, mint tudományos kritériumról, hozzávéve Milton Friedman téziseit, miszerint a tudományban egyetlenegy számít, az előrejelző képesség lehet az útmutató. Friedman a marxista közgazdászokat cáfolta és a történelmi matematikai kutatások haszontalanságát hangsúlyozta, mert számos idealizált feltételezést tettek a gazdasági folyamatokkal kapcsolatban: tökéletes ésszerűséget, áruk végtelen feloszthatóságát, állandó skálahozadékot, teljes informáltságot, az árak nem meghatározottságát. (Állandó skálahozadék esetén a termelés ugyanolyan ütemben növekszik, amilyen ütemben a termelési tényezőket változtatjuk.).

Milton Friedman azzal érvelt, hogy ezeket a téves feltételezéseket ugyanúgy figyelmen kívül kell hagyni, mint a fizikában az „ideális gáz”, „súrlódásmentes sík”, vagy a „fizikai súlypont” kérdését, azonban a közgazdasági elvonatkoztatás egyebekben szükséges. Nélkülözhetetlenek a számítási eszközök és a piaci, ipari és gazdasági előrejelzések ugyanúgy, ahogy a csillagászok fizikai alapon megjósolják a napfogyatkozást vagy az ár – apály váltakozást, megelőzendő a hidak összeroppanását.

Azonban a közgazdaságtan soha nem lesz képes olyan pontos előrejelzésekre, mint ahogy a fizika tudománya mutat fel igazságokat valós elvonatkoztatásokkal. Tudományfilozófusok számára zavarba ejtő a kérdés: milyen az a tudomány, amely nem törődik előrejelzései pontosságával, modelljei fejlesztésével, mint számos mai közgazdász, miközben  elég, ha a Jackson Hole-ban tartott Fed konferenciára gondolunk.

Nyilvánvaló, hogy a fizikai világgal ellentétben a közgazdaságtan sokrétűen tartalmazza a társadalmi valóságot, piaci szervezeteket és olyan eszközöket, mint a devizák vagy a részvények, amelyek az elvonatkoztatások után sem viselkednek mindig egyformán. Fel nem ismert, mesterséges feltételezések létezhetnek, amelyeket a közgazdászok folyamatosan változtatnak vagy elvetnek olyan módon, hogy azt társadalomtudósok nem tudják előre jelezni. Ki tudjuk használni a gravitációt, de nem változtathatjuk és nem szüntethetjük meg. Senki nem tudja ezt mondani olyan társadalmi kérdések és tényezők tekintetében, amikkel a közgazdászok dolgoznak.

Másrészt a közgazdasági tényezők elemzése (faktoranalízis) nem volt képes féken tartani a tudományt. Ezek hajtják a gazdasági növekedést, vezetik a kapitalizmus kreatív rombolását. Senki sem tudja előre jelezni a tudományos eredmények irányát és azok technikai alkalmazásának lehetőségeit. Amennyiben az innováció növekszik, úgy a gazdaság lehetőségei kiszélesednek és a korábbi gazdasági feltételezések érvényüket vesztik.

Mire jó tehát a közgazdaságtan, ha nem tud megbízhatóan előrejelezni?

Választ társadalmi és politikai filozófusoknál találhatunk. Az intézmények megtervezése és irányítása olyan legyen, hogy megóvjon a csalóktól és a tévedésektől, mindannyiunkat, azokat is, akik nem akarják állni a polgári lét költségeit, miközben élvezni akarják annak előnyeit. Ezeket az intézményeket éppen hogy gazdaságilag kell megtervezni és vezetni. A rossz gazdaságpolitikát és politikai felépítményeket ki kell javítani (például erősíteni a monopólium ellenes intézkedéseket), fejleszteni az intézmények eredményes lépéseit (mint a Fed kötvényvásárlási nyílt piaci műveleteit), újakat kitalálni mind a magán, mind az állami szektorban – ezek mind elérhető feladatok a közgazdaságtan részére.

Ez újra a Fed felé irányítja a gondolatokat. A valódi elnök olyan lesz, aki ért a közgazdaságtanhoz, amely most nem tudomány, és soha sem válhat azzá. Legyen arra készsége, hogy megfelelő bölcsességgel, - nem algoritmus szerint - megtervezi és vezeti a szervezetet. Ahogy a jelenlegi elnök sikeresen használt olyan módszereket, mint a „mennyiségi könnyítés” (kötvényvásárlások a hosszú távú kamatok leszorítására), ami egy olyan érzetet adott a gazdaságnak, amit a sokkal racionálisabb makroökonómia megtagadott tőle.

A belátható jövőben a gazdasági téziseket inkább zeneelméletként, semmint newtoni törvényként kell értelmezni. A FED elnökének – amint a zenekar első hegedűse felhangolja a zenekart, ritka jó fülének kell lennie a finomhangolások rendszerére (igazi keynesi képességekkel). Ahogy a zenészek, úgy a közgazdászok szakértelme is tehetség kérdése. El kell kerülniük az arrogáns gondolkodást, vagyis nem feltételezhetik, hogy elméletük tökéletesen alkalmas a feladatuk megoldására, de elég bölcsen kell azt alkalmazniuk, hogy némi harmóniát hozzanak a hangzavarban.

Hirdetés
Lakáshitel-kalkulátor
Hirdetés
Ezt olvasta már?

Trumpnak megint nem tetszik a Fed véleménye »

4IG 915 (2,81 ) AKKO Invest 446 (-0,89 ) ALTEO 818 (1,24 ) APPENINN 406 (2,40 ) AutoWallis 110 (-0,90 ) BIF 308 (-0,65 ) CIGPANNONIA 220 (2,09 ) CSEPEL 578 (3,96 ) CyBERG 1650 (3,12 ) Duna House A 3750 (-1,06 ) EHEP 8350 (-6,18 ) ELMU 34400 (1,18 ) ENEFI 422 (-4,31 ) ESTMEDIA 140 (2,34 ) FORRAS/T 1580 (17,04 ) FUTURAQUA 112 (9,61 ) GSPARK 4990 (-0,99 ) KPACK 18500 (5,71 ) MOL 3006 (0,13 ) MTELEKOM 439 (-0,45 ) NORDTELEKOM 58 (20,00 ) NUTEX 62 (19,69 ) OPUS 304 (-1,68 ) ORMESTER 7200 (4,35 ) OTP 14150 (1,43 ) OTT1 264 (1,54 ) PANNERGY 746 (0,54 ) RABA 1085 (-1,36 ) RICHTER 5895 (0,77 ) SET Group 124 (3,85 ) TAKAREK 566 (0,71 )