Élet az óriáscégek árnyékában

| forrás:
TF-információ
| olvasási idő: kb. 4 perc

A kilencvenes években, főként az USA-ban a Microsoft volt az a cég, ami élen járt a versenytársak kiiktatásában, eljelentéktelenítésében, amíg taktikai okokból meg nem hátráltak, levegőhöz juttatva így olyan cégeket is, mint a Google. Most, legalább három ugyanennyire tekintélyes piaci súlyú góliát zárkózott fel mellé, amik hasonlóan tevékenyek, ha egyeduralmuk bebiztosításáról van szó. Név szerint a Facebook, az Amazon és az Alphabet - veti fel a Bloomberg cikkében. Csak épp nem egyértelmű, épp merre kapja a fejét az, akinek az életét már rég leuralják és alakítják azon góliátok, akik nem egyszer bogárként tapossák el versenytársaikat.

Kutyából szalonna

A Bloomberg újságírója két cikket említ, amik ezen monstrumok erejét szemléltetik. Az első a Wired felületén jelent meg, és azzal foglalkozik, hogy a Facebook miként is kezelte az államok választásába való orosz beavatkozást, ami az utóbbi időben nem kevés ellenszenvet szült. Elég ha csak arra gondolunk, hogy az álhírek terjedését gátló algoritmusváltás az olvasottságukat a közösségi háló hírfolyamából szerző oldalak bevételeit, túlélési esélyeit is jelentősen megnyirbálta.

Meglehetősen ügyetlen és elkapkodott kezelése ez a Trump elnökletével előtérbe kerülő problémának. A Facebook először kényszerű szövetségeseivé tette a híroldalakat azáltal, hogy az olvasói szokások a hírfolyam görgetése közbeni, és nem a híroldalak közvetlen látogatásával megvalósuló hírfogyasztásra álltak át. Most ugyanolyan érzéketlenül írják át a „Facebook, mint a hírfogyasztás színtere” dogmájukat, mint ahogy korábban a Facebookon való játszás dominált ma már irreálisnak tűnő mértékben, és végül erről is áttudták maszkírozni az oldalt.

Ezt a szekeret is csak egy ideig tolták, a felhasználók nagy része egyben játékos is volt, ezért is látogatta a közösségi oldalt, majd fordult a kocka, hasonlóképpen ahogy most, csak talán a Farmville és a naprakész tájékozottság nem ugyanabba a súlycsoportba esik, továbbá egy hírnek se az adja meg a hírértékét, hogy lájkok helyett mennyi hozzászólás születik alatta, legalábbis sokan a lapos Földről is egész sokat és hosszan képesek a gazember NASA-t leleplező "hírek" alatt diskurálni.

Mindenesetre az álhírgyártás ma már hazánkban is ott tart, hogy celebritások között egész viták zajlanak le bizonyos oldalakon úgy, hogy csak az ebben résztvevő felek neve az, ami a valóságnak megfelel, illetve bulvárújságírók képesek olyan anyagokat megálmodni, ahol maximum a kötőszavak azok, amik nem a képzelet művei.

A falkával üvölteni

A másik cikket a New York Times jelentette meg, és a Google gigaperével foglalkozik, amely során az Európai Bizottság végül 2,7 milliárd dollár (700 milliárd forint) megfizetésére kötelezte a céget, ami fű alatt akarta kinyírni egyik kisebb vetélytársát. Ennek pedig bűne mindösszesen annyi volt, hogy hatékonyabb módszert dolgozott ki a termékösszehasonlításra, mint amit a Google hasonló funkciójú alkalmazása használt, épp ezért a tehetséges céget a Google keresőjében egyre hátrébb és hátrébb sorolta, igyekezett eldugni a felhasználók elől.

Az említett cég a Foundem, amit egy házaspár alapított. Mindketten szenvedélyes programozók, és a trükkjük „annyi”, hogy amíg a Google horizontális keresést alkalmaz, (tehát ha rákérdezünk, hogy „Mennyi Magyarország lakossága?”, akkor megkapjuk azokat az oldalakat, amikben előfordul a „lakosság” és a „Magyarország” szó), a Foundem ezzel szemben vertikálist, vagyis olyan válaszokra próbál gyors és konkrét választ adni, mint például „Melyik a legolcsóbb porszívó?”. Ami a Google esetében gyakran hosszas, órákig tartó keresgélést jelent, az itt egy jóval gyorsabb és kényelmesebb folyamat, a vállalatot magát is pont a Google hiányossága szülte, amiből az egyik cégalapítónak elege lett, és inkább kitaláltak valamit, ami ezen problémákat orvosolja.

Forrás: pixabay

Csak a működésük során egy idő után arra lettek figyelmesek, hogy a Google-ben egyre nehezebb megtalálni őket. A némiképp istenkomplexusos cég megpróbálta eltüntetni a kisebb vállalkozást, vagy legalábbis jelentősen megnehezíteni, hogy rajtuk keresztül bárki is a Foundem ajtaján kopogtathasson, mint jövendőbeli felhasználó.

A házaspár nem hagyta annyiban, és pert indítottak, a bíróság pedig a javukra döntött. Sikerült rábizonyítani a Google-re, hogy visszaéltek versenyelőnyükkel. De honnan ismerős is ez, melyik cég volt az, amelyik korábban próbálta útját állni az esetleges új, a fogyasztókat pusztán a jobb szolgáltatásokkal magukhoz átcsábító cégek térnyerését?

Te is fiam, Google?

Anno a Microsoft ellen folytatott szabályozó-ellenőrző erőfeszítések bár bizonyos szempontból szélmalomharcok voltak, egy valamit mégis elértek: a médiafigyelemmel párosuló trösztellenes vizsgálatok nyomán lassan változott a vállalat viselkedése is. Nem csak a közvélemény nézett ferde szemmel rájuk, de saját dolgozóik közül is többen egyre ingerültebbek lettek, belülről kényszerítve ki azt az átalakulást, aminek a Google tulajdonképpen a megmaradását köszönheti, amiért nem gáncsolták el őket idejekorán.

„A Microsoft annyira hatalmas, a Google pedig olyannyira új volt akkoriban, hogy az ifjú keresőmotort igazából elég  hamar ki lehetett volna iktatni. Ebben pedig mindkét vállalat szakemberei egyetértenek” – írja a cikk szerzője, aki Genet Burros-t, a Microsoft egyik korábbi ügyvédét is idézi. Szerinte a válllalat akkori „új kultúráját a megfelelés, az engedékenység hatotta át. Nem akartunk ismét bajba kerülni, épp ez magyarázza azt, miért nem történt semmi. ” „A kormány trösztellenes keresete a másik ok, amiért a Google-nek végül sikerült megtörnie a Microsoft monopol helyzetét.”

Megkímélték annak a cégnek az életét, aki óriássá növekedve később ugyanazt a módszert alkalmazta egyik vetélytársa ellen, amitől a Microsoft-ot is csak a jó pontok szerzéséért folytatott egykori igyekezet, a konfliktuskerülés tántorította el. A tech-cégek világa ennek tükrében egy olyan szavannára emlékeztet, ahol mogorva alfák próbálják meg az ifjabb trónkövetelőket elkergetni, kiűzni, nehogy a hatalmukban tartott horda a végén még átpártoljon ezekhez.

Bár a Google történelmi jelentőségű bírságot kapott, mégse úgy tűnik, hogy leginkább ezen cég felé áramolna a közvélemény ellenszenve vagy épp félelme.

Adatokká hulló felhasználók

Ezt a szerepet jóval inkább a Facebook viszi mostanában, a már korábban tárgyalt álhír-kérdés miatt, de fontos azt is megjegyezni, hogy a globálisan növekvő hirdetési üzletágban összedolgozik a két óriáscég: iszonyatos mennyiségű adatot gyűjtenek be rólunk, és hangolják ezeket össze, nagyrészt üzleti érdekek nyomán, hogy ami után a keresőben kutakodtunk például, az később hirdetés formájában akadjon utunkba a hírfolyam görgetése során. Igazi duopóliummal van tehát dolgunk.

Ahogy Eric Newcomer, a Bloomberg újságírója leszögezi: ha a figyelem lekötése és uralása jelenti az új online gazdaság alapját, - ez pedig az időtöltés helyére, tartamára, a ránk vonatkozó adatokra épül - akkor elmondhatjuk, hogy a Google és a Facebook ezeknek is egyre vehemensebb mértékben van és lesz is a birtokában. Tulajdonképpen napi szinten élve boncolás zajlik, online életünk java egy örökletes, globális piacgazdaság részét képezi, annak húsába épül bele, ezen gépezet érdekeit szolgálja ki.

Fortélyos félelem igazgat

Utolsó versenyzőnk, az Amazon következik. Róluk nem sok rosszat hallani, legalábbis a felhasználók részéről, viszont több üzletember nagyon is a saját bőrén érzi a tőzsdén leviatánként forgolódó cég súlyát. Az Amazon az államokban folyó ebook-kereskedelem több mint kétharmadát uralja, egymaga képes új iparágakat a felívelés felé indítani a világpiacon, vagy épp a nulla felé húzni az árfolyamokat, könnyedén semmisítve így meg akár esetleges vetélytársait is. Fogyasztóként könnyű az Amazont kedvelni, kereskedelemből megélni szándékozóként úgy tűnik jóval kevésbé.

Forrás: pixabay

A nyomasztó működési modell jól lekövethető: az egyre nagyobbá hízó, monopol helyzetbe jutó óriáscégek esetleges megfékezése, visszaszorítása viszont már csak azért sem könnyű, mert egyrészt bizonyos folyamatok (internetes keresés, közösségi média, netes vásárlás) szinonimáivá váltak már ők maguk is. Ha jobban belegondolunk nem pusztán életünk részét, hanem színtereit is képezik: üzleti érdek vezérelte országaikat lakjuk már mi is, a Facebook, az Amazon világfalut. Másrészt az ellenük megfogalmazódó kritika, ellenszenv, politikai akarat csak a legritkábban nyer el kényszerítő, hatást kiváltó formát, és ekkora tőkeerővel, szövetségesi hálóval és információs túlsúllyal rendelkező monstrumokkal egyébként se könnyű dacolni.

Ha anno más a széljárás, a Microsoft eltiporta volna a Google-t. Ha legutóbb más lett volna, a Google pert nyert volna, és eltörölték volna a Foundem-et. Jelenleg másként más a széljárás, és rajtunk áll, hogy ez változzon, és ne egy kockázatosabb, nyomasztóbb, hanem egy igazságosabb, egyenlőbb, biztonságosabb jövő valósuljon meg. Óriásokkal vagy nélkülük.

Hirdetés
Lakáshitel-kalkulátor
Hirdetés
Ezt olvasta már?

Nagykanizsán terjeszkedik a dán Nilfisk »