Hogyan öl meg egy országot az olajipar?

| szerző: | olvasási idő: kb. 2 perc

Norvégia az elmúlt ötven évben a világ egyik leggazdagabb és legélhetőbb országává vált, és ezt javarészt az olajnak köszönheti. De miért nem sikerült ugyanez Venezuelának vagy éppen Szaúd-Arábiának?

Cikksorozatunkban, melyben a norvég siker kulcsát keressük, előző héten a norvég olajmese kezdeteiről volt szó. Most jöjjön egy kis kitekintés.

A venezuelai csoda

Venezuela majd akkora gazdasági bravúrra volt képes, mint Norvégia, csak fordított előjellel. A dél-ameikai országnak 2016-ban sikerült összehoznia, hogy egyszerre legyen náluk a világon a legrosszabb a gazdasági növekedés, a legnagyobb az infláció, és a kilencedik legrosszabb a munkanélküliségi-ráta. 2016-ra a venezuelai pénz, a bolivár a 2012-es értékének 99 százalékát elvesztette. Mindezt úgy, hogy az ország a világ legnagyobb olajtartalékán ül.

Miért? A rövid válasz az, hogy ez történik, ha egy gazdasági-analfabéta drogkartell irányítja az országot. Nem véletlen, hogy a Transparency International rangsorában a kilencedik legkorruptabb ország a világon Venezuela.

Az ország, ami valójában egy olajexportáló vállalat

A hosszabb válasz, hogy a venezuelai kormány olyan szinten irányítani akarta a gazdaságot, hogy végül kinyírta a szocializmus nevében. Hiába van például itt is állami olajvállalat – ami Norvégiában a siker egyik kulcsa volt – még anno Chavez elnök leváltotta a vezetőségből, azokat, akik értettek volna bármihez is, és hozzá hű embereket rakott a helyükre. Eredmény: 1999 és 2013 között 25 százalékkal csökkent az olajkitermelés.

Az sem segített, hogy Venezuela igazából egy olajexportáló vállalattá vált az évek során. Az olajbevételeikből tartottak fenn egy egész országot, ami minden, csak nem hosszú távon működő gazdasági modell.

Végül pedig a kormány minden egyes vállalkozást kontrollálni akart: központilag megszabták az árakat, tehát hiába szerezte be mondjuk egy kereskedő 3 dollárért a tejet, a boltban csak 2 dollárt kérhetett. Így aztán nyilván üresek a polcok egész Venezuelában, mert senkinek sem éri meg áron alul eladni a termékeket.

Szaúd-Arábiában a helyzet

Szaúdi-Arábiában van a világ ismert kőolajkészletének 16 százaléka, ők a legnagyobb exportőrök és vezető szerepet játszanak a OPEC-ben. Itt az olaj a költségvetési bevételek 87 százalékát adja, a GDP 42 százalékát és az exportbevételek 90 százalékát. Csak összehasonlításképp: Norvégiában a költségvetési bevételek és a GDP csupán 14 százalékáért, és az exportbevételeknek is csak 36 százalékáért felelős az olaj- és földgázszektor.

A szaúdiaknál is nagy probléma tehát a gazdaság egyoldalúsága, még ha nem is süllyedtek venezuelai mélységekbe. Egy ebből eredő szintén nagy probléma pedig, hogy gyenge a privátszektor, ami nagyon fontos lenne a gazdaság diverzifikálása szempontjából. Rengeteg a vendégmunkás (6 millió egy 32 milliós országban), de a szaúdi állampolgárok, főleg a fiatalok az oktatás hiányosságai miatt nem rendelkeznek megfelelő felkészültséggel a privátszektor fellendítéséhez.

Pedig az állam nagyon szeretné, ha a befektetők beszállnának az egészségügybe, oktatásba vagy épp a turizmusba. Ez utóbbi azért is fontos, mert a kormány egyre nagyobb bizniszt szeretne csinálni a mekkai zarándoklatból.

Mohammad bin Szalmán megváltja a világot?

Az elkerülhetetlen reformoknak már arca is van, a nagy népszerűségnek örvendő új koronaherceg Mohammad bin Szalmán. Az általa tavaly tavasszal meghirdetett Vízió 2030 gazdaságpolitikai program fő célja pont az olajipartól való függés csökkentése. A kérdés csupán, hogy a váltás nem jön-e túl későn az olajpénzeken ellustult Szaúd-Arábiának. Az olajipar jövője ugyanis egyre kérdésesebb.

Márpedig a legalapvetőbb különbség Norvégia és az itt tárgyal két ország között épp a jövőre gondolásban van. Hogy ez az északi ország esetében mit is jelent pontosan, kiderül a jövő heti cikkünkből.

Hirdetés
Lakáshitel-kalkulátor
Hirdetés
Ezt olvasta már?

Leállt a brit gazdaság növekedése »