Hol hazudik a GDP?

| forrás:
TF-információ
| olvasási idő: kb. 2 perc

Gazdasági teljesítmény, gazdasági növekedés és nemzeti jövedelem - ezek mind egyetlen dolgot takarnak, a GDP-t. Csakhogy a számok önmagukban nem mutatják meg a teljes valóságot.

A bruttó nemzeti jövedelem minden más mutatónál fontosabb lett az emberek szemében: ez alapján hasonlítjuk össze az országokat és hajlamosak vagyunk egyenlőségjelet tenni a GDP és egy ország jóléte, életszínvonala közé.

Pedig ez a mutató nagyon sok mindent nem mutat meg. Nem számol példul a szabadidővel és minden olyan tevékenységgel, amelyet az emberek a munkahelyükön kívül folytatnak, legyen az főzés, gyereknevelés vagy épp az egymásra való odafigyelés. Van akik szerint az a baj vele, hogy nem mutatja gazdasági egyenlőtlenségeket és a gazdaság környezetre gyakorolt hatásait, mások szerint pedig a GDP helyett a nemzetek boldogságát kellene mérjük.

Van azonban egy sokkal prózaibb és alig észrevehető probléma is a GDP-vel: nem képes mérni a minőségbeli különbségeket. És ez messze nem elhanyagolható szempont.

Fogyasztani, de mit?

A GDP egyik komponense a fogyasztás, ami azt hivatott mutatni, hogy mennyi pénzt költenek az emberek árukra és szolgáltatásokra. Ha például 500 dollárért veszünk egy telefont, 500 dollárt adunk hozzá a bruttó nemzeti jövedelemhez, függetlenül attól, hogy egy rossz minőségű kinyithatós telefont vagy egy iPhone-t vettünk. Holott egyértelmű, hogy a fogyasztó sokkal több hasznot húz a jobb minőségű termékből.

Persze a jobb minőségért általában többet kell fizetni, de ez nem feltétlenül van mindig így. Az emberek sokszor nem tudják jól megítélni, hogy melyik termék mennyire tartós vagy mennyivel jobb hosszútávon. Gondoljunk csak az oktatásra, ahol az ember két privát iskola közül kiválaszt egyet, és bár a befektetés milyensége csak évekkel később derül ki, fizetni előre kell.

Szegény japánok, gazdag amerikaiak?

Valójában akkor csúszhat félre igazán a dolog, ha országokat mérünk egymáshoz a GDP alapján. Noah Smith, a Bloomberg újságírója például Japánt és az Egyesült Államokat hasonlítja össze. Előbbi országban 47 608 dollár, utóbbiban 52 195 dollár volt egy főre eső GDP 2016-ban. Az egy dolog, hogy ez az adat nem mér olyasmiket, minthogy Japánban például markánsan kisebb a bűnözés, de olyasmik is kimaradnak a számokból, mint a szolgáltatások és áruk minőség – amit egy gazdasági mutató már inkább kellene, hogy mérjen.

Smith szerint például a kávézói asztalok Japánban sokkal tisztábbak, mint Amerikában, köszönhetően a japán dolgozók fáradságos munkájának. Ebből persze az kellene következzen, hogy a kávézók drágábbak Japánban, de valójában szinte lehetetlen megmondani, hogy ez tényleg így van-e. Sok ilyen apró minőségbeli különbség – például, hogy Japánban hosszabb élettartamúak a termékek, tisztábbak az épületek és egészségesebb az élelmiszer – kimaradnak a GDP-számokból.

Szóval míg a GDP jól méri a nagyobb gazdasági különbségeket szegény és gazdag országok között, két, hasonló fejlettségi szinten lévő ország összehasonlításánál már nem működik olyan jól. Ha tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy Japán, Németország, Dél-Korea vagy Amerika a gazdagabb, nem elég csak ránézni az adatokra – ott kell élni és a saját szemünkkel látni.

Hirdetés
Lakáshitel-kalkulátor
Hirdetés
Ezt olvasta már?

Kedvező gazdasági prognózisok jönnek »