Indul a roham a magyar cégekért?

| szerző: | olvasási idő: kb. 4 perc

Csökkenő kockázatok mellett folyamatosan nő a magyar cégek iránti befektetői érdeklődés. Érdemes tehát elgondolkodni a tőkebevonás különböző formáin, köztük a tőzsdei bevezetésen - mutatott rá Svoób Ágnes, az Equilor Befektetési Zrt. Corporate Finance üzletágának igazgatója.

Egyre jobban pezseg a hazai tőkepiac és a befektetők további sztorikra éhesek, de ehhez megfelelő cégek is kellenek. Hogyan segíthet ezen a vállalatértékelés, milyen esetekben kerülhet erre sor?

Vannak olyan helyzetek, amikor a vállalatértékelés kikerülhetetlen, például egy felvásárlási tranzakció előtt. Ha egy társaság felvásárlásra készül vagy a céget akarják eladni a tulajdonosai, akkor nyilvánvalóan fontossá válik a cégérték. Ugyanilyen szituáció a tőzsdei bevezetés is, amikor a részvényeket be kell árazni. Az árazáshoz mindenképpen társulnia kell vállalatértékelésnek.

Magyarországon ugyanakkor még nem megszokott, hogy vállalati értékmérőként is használják az értékelést. Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban ez úgy működik, hogy a cégek rendszeresen – félévente, évente – készítenek magukról ilyen elemzést. A vállalatértékelés segítségével be tudják azonosítani, hogy milyen irányba mennek a folyamatok, és adott esetben csökkent vagy nőtt a cég értéke. Segít felismerni azokat a pontokat, value drivereket (értékteremtő tényezőket), amelyek a legnagyobb hatással vannak a vállalat értékére. Így negyedévről negyedévre nyomon követhetik, hogy ezek a kulcsfontosságú tényezők hogyan alakultak.

Miben segít ez a cégeknek?

Ha sikerül azonosítani az értékteremtő tényezőket, majd pedig a vállalatok rendszeresen oda is figyelnek ezek menedzselésére, az nagyban növelheti bármilyen vállalat hatékonyságát. Segíti a menedzsment illetve a tulajdonosok döntéseit, a megfelelő stratégia kialakítását, egyfajta kapaszkodót ad a cégvezetésnek. A vállalat teljesítményét mérik azzal, hogy folyamatosan követik a cégérték változását.

Mi kellene ahhoz, hogy ez a magyar vállalati kultúrában is elterjedjen?

Magas fokú pénzügyi tudatosságra és edukációra van szükség vállalatvezetői szinten. Más országokban a cégalapítás természetes része, hogy azonosítják a kulcsfontosságú, értékteremtő tényezőket, folyamatosan figyelemmel kísérik a cég értékét, és így építenek sikeres vállalkozást. Ez a magyar gondolkodásból még hiányzik. A módszer elterjesztésében a piacnak és a pénzügyi képzésnek lehet szerepe.

Az ország helyzete és a makrogazdasági környezet hogyan hat a cégek értékére?

A vállalatértékelés nem függetleníthető attól, hogy a cég milyen környezetben működik. Az egyik fontos szempont a teljesítmény, például a vállalat mekkora eredményt, árbevételt tud felmutatni.

A másik fontos szempont a kockázat, és ennek szerves részeként az országkockázat, hiszen ennek megfelelően a befektetők diszkontokat alkalmazhatnak. Magyarország már mind a három nagy hitelminősítőnél a befektetésre ajánlott kategóriába került, ez pozitív hatással volt a kockázatmentes hozamokra, csökkentette azokat. A befektetők, amikor vállalatértékeléseket készítenek, ezekből a kockázatmentes hozamokból számolják ki az országkockázatot, ezért a felminősítések hatására növekedtek a cégértékek.

Megnőtt az érdeklődés a magyar cégek iránt?

Élénkülés figyelhető meg mind a priváttőke-befektetések, mind az M&A tranzakciók tekintetében. Az elmúlt fél évben már számítani lehetett arra, hogy az ország visszakerül a befektetésre ajánlott kategóriába, a harmadik felminősítés megkönnyebbülést hozott és növelte az érdeklődést. Ha megnézzük a tranzakciós számokat és volumeneket, akkor azt látjuk, hogy mindkettő felfelé vette az irányt.

2015-től kezdődő fellendülés volt megfigyelhető, és ma már elmondható, hogy erőteljes a befektetői érdeklődés a magyar eszközök iránt. További lendületet hozhat a kockázat kiárazódása a magyar részvényekből.

Hazai vagy külföldi befektetők keresik a lehetőségeket?

Inkább a külföldiek érdeklődnek, a magyar magánbefektetői réteg viszonylag kicsi. Itthon inkább az a jellemző, hogy egy magyar cég egy nála kisebb hazai céget vásárol fel. A felminősítés miatt tapasztalható élénkülés a külföldi befektetőknek köszönhető. A kockázati felár csökkenése intenzív hatást váltott ki, a hozaméhség még inkább a régió felé tereli a befektetőket.

Mely szektorokban kerestek befektetési célpontokat?

Magyarország elsősorban a szellemi termékekkel tud kitűnni a régióban, az akvizíciók az ezzel kapcsolatos iparágakat érintik a fizikai munkaerőt igénylő ágazatokkal szemben. Nagyon népszerű volt az elmúlt időszakban az IT és a technológia, ez vitte a prímet. Emellett a pénzügyi szektor és a gyártás (például alkatrész- vagy komponensgyártók) is megjelent az M&A tranzakciós statisztikákban az elmúlt egy, másfél évben.

A jövőben változhat ez a trend? Bekerülhetnek más szektorok is a kedvencek közé?

Azt gondolom, sok olyan szektor van, ami érdekes lehet. Azt azért látni kell, hogy Magyarországon korlátozott a piac az M&A tranzakciók számát tekintve. Ezért már 1-2 tranzakció is elég ahhoz, hogy teljesen átalakítsa a szektorpreferenciákat. A már említett szektorok mellett az ingatlanbefektetéseknél is nagy a mozgolódás. Az energetika szintén sok befektető érdeklődését felkeltette, és több gyógyszeripari fejlesztés és licenc is érdekes lehet. Ezek az ágazatok bekerülhetnek a trendi szektorok közé.

A magyar cégek milyen finanszírozási formákban gondolkodhatnak?

A bankhitel jut elsősorban a cégvezetők eszébe, mivel a mostani környezetben nagyon alacsony a forrásköltsége, így a vállalatfinanszírozás szempontjából optimális megoldás lehet. Utána azonban eljöhet egy olyan pont a cég életében, amikor már nem egészséges tovább növelni az eladósodottságot. Ha egy vállalat célja az erőteljes bővülés, és intenzív növekedési fázisban van, akkor azt kizárólag hitelből nem lehet finanszírozni. Olyan egyensúlytalanságok alakulhatnak ki a mérlegben, amely fenntarthatatlan lesz, ezért kell tőkét is bevonni.

Magyarországon jelenleg két megoldás jellemző. Az egyik, hogy a megtermelt eredményt visszaforgatják, és csak annyira terjeszkedik a cég, amennyire ez a keret megengedi. A másik, hogy a tulajdonos tesz be plusz tőkét a vállalatba. Pedig lehetne gondolkodni más megoldásokban is, és van is rá precedens. Lehet magánbefektetőket keresni, akik vagy pénzügyi partnerként, vagy szakmai/stratégiai partnerként szállnak be. Az ilyen befektetők új piacokat hozhatnak, szinergiákat építhetnek, ezért ez értékteremtő befektetés lehet.

Megoldás lehet a tőzsdei finanszírozás, ha a vállalat már elért egy megfelelő érettségi szintet, a tőzsdén keresztül érkező független tőke segít kiegyenlíteni a tőkeszerkezetet.

A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) stratégiájának része, hogy hazai vállalatokat csábítsanak a parkettre. Mekkora cégmérettel, milyen életszakaszban lehet jó döntés a tőzsdére lépés?

Az életciklus nagyon fontos ennél a döntésnél. Amikor a cég már elért egy bizonyos növekedési szakaszt és kellő méretet, akkor jöhet szóba a tőzsdei kibocsátás. A méret azért lényeges, mert ha nem elég nagy a cég, akkor nem lesz megfelelő piaci kapitalizációja, mérete. Ha a tulajdonosok még nagy arányban tulajdonban maradnak, akkor a közkézhányad, azaz a kisrészvényesek kezében lévő részvények mennyisége még kisebb lesz. Alacsony kapitalizációval és közkézhányaddal pedig nem lesz likviditás a papírban, így nem lesz belőle vonzó tőzsdei történet.

Az az optimális eset, amikor a cég már elért egy bizonyos méretet, de van még benne növekedési sztori. A forrásbevonást értelmesen el tudja költeni, olyan célokat valósít meg, amelyek plusz hozamot termelnek a befektetőknek.

Vannak tervei, kiaknázatlan piacai, ahova be tud majd törni. Tud például termelést fejleszteni, értékesítést támogatni, újabb exportpiacokat elérni. Számos növekedési szituáció van, amely a tőzsdei forrásbevonást indokolttá teszi. De mindenképpen kell a sztori, hogy vonzó legyen a tőzsdei bevezetés.

Korábban láttunk példát arra, hogy nem a BÉT-et választották magyar cégek. Mi szólhat a hazai piac mellett?

Az elmúlt évtizedekben valóban volt példa erre, így már tapasztalatunk is van ezzel kapcsolatban. Volt olyan cég, amely eleve külföldi részvénypiacon próbálkozott, és olyan is, amelyik a hazai piacot választotta, de bevezette a papírjait a new york-i vagy a varsói tőzsdére. Ezeknek az a tapasztalata, amely egyébként egybevág a nemzetközi tapasztalatokkal is, hogy létezik az úgynevezett home market principle, a hazai piac elve. Ez azt jelenti, hogy adott céget a saját piacán ismerik a legjobban, ezért könnyebb látható sztorit csinálni belőle. Frankfurtban vagy Varsóban egy magyar cég csak egy a sok közül, míg itthon be lehet kerülni a Prémium kategóriába, a BUX indexbe, nagyobb az elemzői lefedettség és az érdeklődés is a papírok iránt.

A BÉT stratégiájában egy kis-és középvállalati (KKV) szekció létrehozása is szerepel.

A magyar gazdaság szerkezetét ismerve érthető, hogy a BÉT fókuszába bekerültek a KKV-k. Kevés itthon a nagyvállalat, és azok is sokszor egy-egy multinacionális céghez kötődnek. A magyar gazdaságban a kkv-k dominálnak, ezért kezdeni kell velük valamit. Jelentős részük generációváltás előtt áll, ezért fel is merül az eddigi tulajdonosok kilépési szándéka, illetve a tulajdonoscsere.

Azt viszont látni kell, hogy egészen más jellemzőik vannak, mint a nagyvállalatoknak, ezért is érdemes külön platformon kezelni őket, és egyedi ösztönzőket kialakítani. Ha valóban sok céget akarunk látni a tőzsdén, akkor a KKV-ket is be kell vonni.

A tőzsdei finanszírozás segít olyan növekedést elérni, hogy ezekből a cégekből idővel nagyobb vállalat válhat és akár az elit kategóriát is elérhetik.

Az Alteo és a Duna House részvénykibocsátása felpezsdítette a befektetőket?

Mindkét kibocsátás sikeresen zárult, mind a kisbefektetők, mind az intézményi befektetők vásároltak ezekből a részvényekből. Ez is azt mutatja, hogy van befektetői érdeklődés. Az Equilornál is voltak olyan befektetők, akik érdeklődtek, és örültek, hogy a portfóliójukat újabb részvényekkel tudták diverzifikálni, kiegészíteni.

És a cégek kedve is megjött a tőzsdére lépéshez?

Itt is tapasztalható élénkülés. A BÉT stratégiájának meghirdetése, az ösztönzőkkel kapcsolatos hírek és újabb kibocsátások felkeltették az érdeklődést. Vonzóbb feltételekkel egyre több cég kezdhet el tőzsdei kibocsátásban gondolkodni. A vállalkozásokhoz közelebb hozta a tőzsdei gondolkodást az új stratégia meghirdetése.

Folyamatosan kapcsolatban vagyunk olyan cégekkel, amelyek bíznak abban, hogy több befektető lesz, nő majd a likviditás és még erősebb presztízsértéke lesz a tőzsdei jelenlétnek. Mi is keressük azokat a cégeket, amelyek alkalmasak lehetnek a tőzsdei jelenlétre, ha pedig ezeket a cégeket megtaláljuk, akkor hozzásegítjük őket, hogy belátható időn belül meg tudjanak jelenni a tőkepiacon.

Ezt olvasta már?

Megindult az MTelekom is »