Mégis kell Törökországnak az EU-tagság?

| forrás:
mti
| olvasási idő: kb. 1 perc

Hóvári János turkológus szerint az Európai Uniónak (EU) és Törökországnak kölcsönösen szükségük van egymásra, utóbbi azonban talán jobban rászorul az előbbire.

A szakértő az M1 aktuális csatorna szerdai műsorában arra reagált, hogy Recep Tayyip Erdogan török államfő vasárnap Ankarában kijelentette: Törökországnak már nincs szüksége az uniós tagságra.

Lesz helye az új rendszerben?

Hóvári János azt mondta, sok minden átalakul EU-ban, és öt-tíz éven belül kiderül, milyen helyet kap Törökország az új európai rendszerben.

A Törökország-szakértő szerint Recep Tayyip Erdogan kijelentése egyrészt a török társadalomnak szól, amely sértődött, amiért nem kapott vízummentes utazási lehetőséget a schengeni térségbe, szemben például az ukrán közösséggel. Közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a törökök hatvan százalékának rossz a véleménye az EU-ról - jegyezte meg.

A második üzenet reálpolitikai: Törökország nem akar olyan klubba bekerülni, ahol nem nagyon látják szívesen.

A török államfő ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy országa nem vonul ki egyoldalúan a megfeneklett csatlakozási tárgyalásokból, ami Hóvári János szerint szintén jelzésértékű. Ezzel Recep Tayyip Erdogan azt mondta, nem csapják be az ajtót, mert ennek következményei lennének.

Ez történt eddig

Törökország 1995-ben lépett vámunióra az Európai Unióval, amelynek 1999-től tagjelöltje lett, 2005-ben pedig a teljes jogú csatlakozásról is megkezdődtek a tárgyalások.

A folyamat azonban az utóbbi egy évben holtpontra jutott. Az uniós tagállami kormányokat tömörítő tanács 2016 decemberében úgy döntött, hogy a tavaly nyári törökországi puccskísérletet követő elnyomó intézkedések miatt nem nyit újabb csatlakozási fejezeteket Ankarával.

A 35 megvitatandó fejezet közül 11 év alatt csak 16 fejezetet sikerült megnyitni, és mindössze egyet tudtak lezárni, a tudományos és kutatási fejezetet.

Hirdetés
Lakáshitel-kalkulátor
Hirdetés
Ezt olvasta már?

Századveg: rontja az EU esélyeit a klímasemlegesség »