Sokszor okoz gondot, hogy kell-e áfát fizetni

| forrás:
TF-információ
| olvasási idő: kb. 2 perc

A közösségi áfa rendszer régi nagy kérdése, hogy teljesítettnek minősül-e és ezért áfa-kötelezettséget keletkeztet-e egy olyan szolgáltatás, ahol ugyan az ellenértéket kifizették, de a szolgáltatás valamilyen okból elmaradt. Az üggyel kapcsolatban az Európai Bíróság és a Kúria is hozott ítéletet - összegez a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.

A történet újabb fordulatát tehát az Európai Bíróság (EUB) Air France–ügyben hozott ítélete adja, amely a fel nem használt jegyekre is áfa-kötelezettséget állapított meg. Nagy a bizonytalanság termékértékesítések esetén is, ahol  a Kúria közelmúltbeli ítéletei jelenthetnek fogódzót 

Az Air France–ügyről
Az Air France az általa értékesített olyan jegyek után, amelyeket az utasok nem használtak fel, nem számított fel áfát. Az Air France álláspontja szerint az értékesített, de az utasok által fel nem használt jegyek ellenértéke nem jegybevételnek, hanem kártérítésnek tekintendő, amelyet a megrendelők a légitársaság gépeinek a kihasználatlanságáért fizettek meg. A kártérítés pedig áfakörön kívüli ügylet, azaz arra áfát nem kell felszámítani.

Mivel a francia adóhatóság nem fogadta el az Air France gyakorlatát és úgy vélte, hogy áfa a fel nem használt jegyek értékesítéséből származó bevétel után is fizetendő, az ügy az Európai Bíróság elé került.

Az EUB elfogadta az Air France azon álláspontját, miszerint áfakötelezettséget csak olyan szolgáltatás von maga után, amely teljesült. Másrészről azonban a Bíróság érvelése szerint az utasoknak nem kell a repülőgépre felszállniuk ahhoz, hogy a szolgáltatás teljesüljön. Az ítélet szerint az utasok a repülőjeggyel egy jogosultságot vásároltak arra, hogy igénybe vehessék a személyszállítási szolgáltatást, azaz a szolgáltatás akkor is megvalósul, ha az utas nem használja fel a jegyet. Ezáltal az áfafizetési kötelezettség a fel nem használt jegyek értékesítése esetén is fennáll.

Nem erre számítottak

Baráti Ákos, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje szerint az ítélet váratlan volt, tekintettel arra, hogy az EUB egy korábbi döntésében a szállodai lemondás esetén kifizetett foglalót kifejezetten kártérítési jellegűnek mondta ki.

A mostani ítélet után felmerül: mi lesz az elhatárolás alapja? Számít-e például az, hogy az értékesítő valójában eladhatja „még egyszer” a szolgáltatását, illetve az, ha az ügyfél jelzi, hogy nem veszi igénybe a szolgáltatást?

Termékértékesítési ügyek a Kúria előtt

A közelmúltban a Kúria két, termékértékesítésre vonatkozó, de az Air France–ügyhöz hasonló tartalmú ügyben hozott ítéletet.

Az egyik ügyben egy társaság gyártott alkatrészt az anyavállalata részére. A felek egy éves összegben állapították meg az anyavállalat által minimálisan megrendelendő alkatrészek mennyiségét. A megállapodás szerint, ha a megrendelt alkatrészmennyiség nem éri el az éves minimális szintet, úgy a leányvállalat költségeinek fedezetére az anyavállalat kompenzációt fizet. Az ügyben kérdésként a kompenzáció áfajogi megítélése merült fel: az részét képezi-e a leszállított alkatrészek értékesítési árának és ezért áfaköteles-e vagy annak a célja a leányvállalat kárának megtérítése és ezáltal az összeg, kártérítésként, áfamentes.

Forrás: GazdaságTV

A másik ügyben a Kúria villamos energia átvételére vonatkozó, ún. „take or pay” megállapodást értelmezett áfajogi szempontból. A megállapodás értelmében, ha a vevő nem veszi át a szerződésben előre meghatározott energiamennyiséget, úgy a nem átvett mennyiséget is ugyanúgy és ugyanazon az áron ki kell fizetnie az eladónak. A kérdés itt is a nem átvett villamosenergia-mennyiség után fizetendő ellenérték áfabeli megítélésére vonatkozott.

Nem kell számolni az áfát

A Kúria mindkét esetben úgy döntött, hogy a nem szolgáltatott termékek utáni ellenérték nem épül be a szolgáltatott termékek árába, hanem az kártérítésként kezelendő. Ennek oka, hogy ez a kompenzáció fizetése a Kúria meglátása szerint nem áll szoros kapcsolatban a termékértékesítéssel. Így a kifizetett kompenzáció összegét a Kúria mindkét esetben áfamentesnek minősítette.

Mindkét ügyben nagy jelentősége volt a vonatkozó szerződések rendelkezéseinek is. Elképzelhető, hogy a szerződések más jellegű megfogalmazása esetén a Kúria is eltérő következtetésre jutott volna.

Mi szűrhető le a fenti esetekből?

Az ítéletekből látszik, hogy vékony a mezsgye aközött, hogy egy nem teljesült szolgáltatás ellenében fizetendő ellenértéket egy megvalósult teljesítés ellenértékének vagy kártérítésként kell-e tekinteni. Igaz ez a szolgáltatásnyújtásra és termékértékesítésre egyaránt.

Látható továbbá, hogy az EUB szolgáltatásnyújtásokra vonatkozó ítéleteinek a logikája nem feltétlenül húzható rá a termékértékesítésekre: a Kúria, ítéleteiben nagyobb mozgásteret enged annak, hogy egy nemteljesítés következményét a felek kártérítésnek minősítsék.

Irányadó a dokumentáció
Baráti Ákos szerint, a Kúria ítéleteinek fényében viszont egyre inkább az látszik, hogy az ilyen élethelyzetek áfabeli értékelésénél különösen fontos szerepe lesz a szerződéses dokumentációnak, hiszen a vonatkozó szerződések megfelelő megszövegezésével az adózási kockázat lényegesen csökkenthető.

Hirdetés
Lakáshitel-kalkulátor
Hirdetés
4IG 1100 (-4,18 ) AKKO Invest 25000 (5,93 ) ALTEO 734 (-3,17 ) APPENINN 479 (5,74 ) BIF 305 (-0,65 ) CIGPANNONIA 376 (0,27 ) ENEFI 464 (-0,64 ) ESTMEDIA 84 (4,71 ) FORRAS/OE 1020 (0,99 ) FUTURAQUA 75 (-2,09 ) GSPARK 3770 (2,17 ) KONZUM 206 (2,49 ) MASTERPLAST 720 (-0,83 ) MOL 3146 (-0,13 ) MTELEKOM 421 (-0,94 ) NORDTELEKOM 40 (-3,38 ) NUTEX 28 (-0,72 ) OPUS 418 (2,75 ) OTP 12020 (-0,83 ) OTT1 203 (-2,17 ) PANNERGY 710 (0,28 ) RABA 1185 (-0,42 ) RICHTER 5240 (3,97 ) SET Group 503 (2,65 ) TAKAREK 652 (1,88 ) WABERERS 990 (-3,88 )