Új utakat keresnek a szakszervezetek

| forrás:
mti
| olvasási idő: kb. 2 perc

A szolidaritás a szakszervezetek számára nem az adakozásról szól, hanem érdekérvényesítési stratégia - mondta Krémer Balázs szociálpolitikus, egyetemi docens a kelet-európai országok ipari szakszervezeteinek értekezletén hétfőn Budapesten.

A kétnapos rendezvényen kiemelten foglalkoznak a szegénység és a szakszervezetek viszonyával, illetve a minimális szociális normákkal. Az IndustriAll Europe brüsszeli székhelyű, ipari munkavállalók érdekeit képviselő csoport ülésén Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország összesen 41 küldöttje vesz részt.

Visszaszorultak a szakszervezetek?

Krémer Balázs előadásában elmondta: a szakszervezetek és a szegénység viszonya hagyományosan ellentmondásos. A szakszervezetek alapvetően a képzett, jó munkavállalói pozíciókat elfoglaló dolgozókat képviselik, szemben például a segédmunkásokkal és a napszámot vállalókkal. Kiemelte: a szolidaritás legfontosabb kérdése, hogy kivel együtt valósítsák meg, hiszen a közösségből nem hagyhatók ki a munkanélküliek és a szegények sem.

Elmondta azt is, hogy a jelenlegi politika szerint az elsődleges cél a munkahelyek megtartása, s nem az, hogy több és jobb munkahely létesüljön. A szakszervezetek megváltozott szerepéről Krémer Balázs kiemelte: míg korábban egyértelmű volt, hogy a "tőkésekkel" szemben kell a dolgozók érdekeit védeni, mára ez a konfrontációs határvonal elmosódottá vált. A mai körülmények között a multinacionális vállalat egyszerűen más országba helyezi termelését, ha valahol nem találja meg a profitot és termelékenységi számításait - fejtette ki.

Ezzel párhuzamosan az üzemméretek jelentősen csökkentek és a szolgáltatási szektor vált dominánssá, kisvállalkozások foglalkoztatják a munkavállalók nagyobb részét – tette hozzá Krémer Balázs. Így a szakszervezetek érdekérvényesítő képessége jelentősen gyengült - vélekedett.

Az IMF-hez került a labda

Rabi Ferenc, a Bánya- Energia és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSz) elnöke szerint az európai intézmények a gazdasági válság kezelésében nem tudtak megfelelően fellépni - a megoldás kezdeményezése teljes egészében a Nemzetközi Valutaalapra (IMF) hárult.

Úgy vélte, az európai integráció féloldalas maradhat, az egyik oldalon a nyugat-európai tizenötök támogatják a gazdasági és kereskedelmi integrációt, ugyanakkor az a politikai és szociális integráció, amely jellemző a tizenötökre, hiányzik a kelet-európai régióban. További hátrány, hogy a munkahelyteremtés a legnagyobb gazdasági fellendülés idején is gyenge maradt a régióban – tette hozzá.

Van közös nevező?

Kérdés, hogy lehet-e európai minimálbér? – vetette fel, hozzátéve: több európai parlamenti képviselő is hangot adott ennek a gondolatnak mostanában. A minimális normák kialakításához meg kell találni a legkisebb közös nevezőt - hangsúlyozta.

Hozzátette: a szociálisan fejlettebb országok nem hajlandók visszalépni nemzeti rendszerükben, illetve a másik oldalról a gyengébb gazdasági teljesítőképesség is korlátozza az országokat szociális rendszerük fejlesztésében. Alulról, regionális, illetve tagállami szinten kell indítani a vitát az európai minimálbérről, amiben a szakszervezeteknek kell a kezdeményezőknek lenniük – emelte ki Rabi Ferenc. A legkisebb közös európai nevezőt a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása mentén kell rögzíteni - vélekedett.

Közölte, az olyan európai alapértékeket, mint a szolidaritás és a szociális Európa, a kedvezőtlen feltételek, elsősorban a válság, aláásták. Az európai integráció jövőjének biztosítása érdekében ezeket előtérbe kell helyezni, amihez elengedhetetlen az összehangolt szakszervezeti fellépés - zárta előadását a BDSz elnöke.

Random Capital
Hirdetés
Lakáshitel-kalkulátor
Hirdetés
Ezt olvasta már?

A szakszervezetek elismerik a gazdaságvédelmi akciótervet »