Van élet az olajkorszak után?

| szerző: | olvasási idő: kb. 2 perc

Az olajból lettek gazdagok, de az olaj lehet a végzetük is. Milyen esélyei vannak Norvégiának az olajkorszak után?

A múlt héten az olajipar jövőjével foglalkoztunk, leginkább azzal, hogy néhány éven belül tartósan extrém mélységekben járhat már az olajár. Ez hatalmas kihívást jelent az olajalapú gazdaságoknak, és kérdés, hogy például az eddig igazi mintaállamnak számító Norvégia mit tud kezdeni a helyzettel.

Van mitől félni?

Vannak aggasztó jelek. Mondjuk az, hogy nagyjából 300 ezer norvég munkahely függ közvetve vagy közvetlenül az olajipartól, és bár ez a szám folyamatosan csökken, azért még mindig sok, tekintve, hogy Norvégiában a foglalkoztatottak csak valamivel több mint 2,5 millióan vannak.

Ha innovativitást nézzük, akkor a norvég gazdaság szépen le van maradva a többi skandináv országhoz képest. Ez nagy valószínűséggel főleg az olajipar nyújtotta elkényelmesedésnek köszönhető, viszont nagyban befolyásolhatja az olajmentes jövő gazdaságát.

Forrás: Bloomberg

Persze annyira nem drámai a helyzet, hiszen például Hollandia vagy Nagy-Britannia is a norvégok mögött van, de egy norvég nyilván a többi skandináv államhoz fogja mérni a teljesítményét, és persze az életszínvonalát is.

Jó kérdés, hova vezet majd, hogy a norvég kormány már évek óta csatornáz át az olajalapból pénzt a költségvetésbe. Az ősszel elfogadott 2018-as büdzsé alapján jövőre az olajalap 2,9 százalékát használják fel. Ez egy veszélyes játék, mert ha az kormányok hozzászoknak, hogy folyamatosan olajpénzeket használjanak fel, nagyon könnyű átesni a ló túloldalára, és az olajpénzekből finanszírozni a gazdaságot. Főleg, hogy az olajalap sem egy végtelenül stabil dolog, egy tőzsdekrízis könnyen eltüntetheti a pénznek akár a 20-30 százalékát is.

Nincs mitől félni?

Azért kétségbeesni nem kell, Norvégia még így is nagyon jól áll. Az olajalap akárhogyan is, de ott van, hozza a hozamokat, és ha tőkére van szükség, mert valami újba akarnak belevágni, mondjuk a megújuló energiaforrásokba, akkor legvégső esetben hozzá lehet nyúlni. Ráadásul az olajiparnak köszönhetően felhalmozott tudást sok más területen, akár az előbb említett megújuló energiáknál is lehet használni. Meg aztán Norvégia már most sem függ annyira az olajtól, mint a legtöbb olajállam. Szóval okos politikával komolyabb döccenők nélkül meg lehetne ezt oldani.

És ennek az okos politikának már vannak is jelei. Az egyik ilyen, hogy az olajalapot kezelő Norvég Nemzeti Bank nemrég arra kért felhatalmazást a kormánytól, hogy eladhassa az összes olaj- és gázipari részvényeit, szerintük ugyanis nagyot javítana az alap sérülékenységén, ha megúsznák az olajár ingadozásait. A kérdésről a parlament szavazhat, de lehetetlen megsaccolni, hogy átmegy-e a jegybank javaslata. A kb. 8,5 billió koronás alapból egyébként 300 milliárd koronányi összeg van olaj- és gáziparba fektetve.

Egy másik jel, ami az olajipar leépítésének irányába mutat az az állami olajcég viselkedése. A Statoil ugyanis szép lassan kezd átállni az olajiparról a megújuló energiaforrásokra. Persze nem bontanak le egyelőre egyetlen olajfúrótornyot sem, de november végén adtak át egy óriási szélerőműparkot, amelyik 410 ezer brit háztartást fog ellátni energiával, és terveznek egy még nagyobbat is, amelyik már 3,6 millió háztartásnak tudna áramot termelni.

Persze, amikor megkérdezik a Statoil vezérigazgatóját, hogy az olajkorszak végére készülnek-e, ő csupán azt mondja: „jó dolog, ha az ember több lábon áll.”

Olvassa el a cikksorozat eddigi részeit!

Miért piszok gazdag Norvégia? - a kezdetek

Hogyan öl meg egy országot az olajipar?

A norvég gazdasági csoda belülről

Mit csinál Norvégia a rengeteg pénzével?

Olajválság a láthatáron?

Hirdetés
Lakáshitel-kalkulátor
Hirdetés
Ezt olvasta már?

Nem muzsikál túl fényesen a Danone »